Egyesség

Kommentet légyszi!Miért olyan nehéz legalább annyit leírni, hogy "Ez tök jó!Kövit!" vagy "Ez nem olyan jó...Várom a kövit!"?Könyörgöm ne legyetek már lusták!
7.rész - Egyesség

~Lizzy szemszöge~
-Liam, kérlek..- szólalt meg Dani.
Hagyjam vagy ne?Tudom mit akar mondani.Oké, nem hagyom.
-Én...- nyelt egyet.
-Már használták ki őt.- vágtam a szavába.- Végül is Dani táncos.Elég híres és az X-factor előtt volt olyan barátja aki kihasználta.- folytattam.
-Liz...- nézett rám nővérem.
-Elég régóta táncol...és a hírnév néha átok.- néztem rá Liam-re.
-Oh...értem.- mondta.
-Mindenki ért mindent.Lizzy beszélgetnénk?Oké!Gyere.- hadarta majd elkapta a karom és kirángatott a szobából, be a fürdőbe.
-Szívesen.- vigyorogtam rá.
-Miért nem hagytad, hogy elmondjam?- értetlenkedett.
-Szereted Liam-et, nem akarom, hogy ilyenért szakítson veled.- válaszoltam.
-De...
-Semmi de.- vágtam a szavába.- Elakarod mondani neki, hogy a legelején csak azért voltál vele, mert harmadikak lettek?- néztem rá, mire elfehéredett arccal bámult a mögöttem lévő ajtóra.
-Liam.- nyökögte
-Mi?- szólaltam meg és hirtelen megfordultam.
-Csak ezért?- kérdezte.- Kihasználtál?- lett dühös a tekintete.
-Liam, tudod, hogy szeretlek...- állt elé.
-Az előbbi monológod hazugság?- nézett rám.- Csak azért, hogy ne tudjam meg?
-Liam nyugodj meg!- mondtam.
-Én azt hittem, hogy a mi szerelmünk igazi.- figyelte Dani arcát.- De hát emberből vagyok.- pillantott rám.- Tévedhetek.- hagyta el a fürdőt.
-Ne, várj!- szóltam utána, majd utána futottam.
-Liza hagyj békén.- folyt le az arcán egy könnycsepp.
-Nem.- álltam elé.- Nem hagyom, hogy elmenj. fogtam meg a kezét.
-Engedj el!- rángatta a karját.- Egyedül akarok lenni.
-Nem!- fogtam le.- 3 éve volt!Dani is fiatalabb volt.Te vagy az első igaz szerelme.- néztem a szemébe.
-Csak voltam.- cseppent le az álláról egy csepp könny.
-Ne mond ezt!- töröltem meg az arcát.- Liam ne tedd meg!Te se leszel attól boldog, ha szakítotok.- hajtottam le a fejem.
-Nem fogunk szakítani.- kaptam erre fel a fejem.- Mert én szakítok vele!- szakadt ki a karjaimból, majd a kapu felé vette az irányt.
-Liam!- kiabáltam.- Nem mehetsz el!- kiáltottam.- Nekünk vagy egy egyességünk.- álltam útját a kapuban.
-Akkora hülyeség az az egyesség...- mérgelődött.
-Te találtad ki.- nevettem fel.
-Nem felejthetnénk el?
-Nem!- vágtam rá rögtön.
-Jó oké.- nézett a szemembe.
-Hallgatlak.- vigyorodtam el.
-Ne vigyorogj!Úgy nem megy!- mosolyodott el.
-Hallani akarom.- mondtam.
-Jó...- vett egy mély levegő.- Szeretlek.- suttogta.
-Mi?Nem hallottam!- szóltam rá.
-Szeretlek!- mondta hangosan.
-Na, mindjárt jobb.- nevettem.
-Elmehetek?
-Nem!- válaszoltam gyorsan.- Tovább.
-Muszáj?
-Liam!- csaptam vállba.- Te találtad ki, te is csináld rendesen.
-De...
-Gyerünk.- fordítottam el a fejem.
-Oké.- puszilta meg az arcom.Visszafordítottam a fejem, ami lehet kár volt, mert az arcunk elég közel került egymáshoz.