Az új lakás

Remélem elég hosszú és tartalmas :D 
Komikat :) *bociszemek*
2.rész - Az új lakás

Reggel kicsapó örömmel pattantak fel a szemhéjaim, amik rögtön - egy másodperc késéssel - vissza is csukódtak, ugyan is anyu volt olyan kedves, hogy elhúzta a függönyöm, így a felkelő nap sugarai bebarangolhatták aprócska - azért annyira nem is kicsi - szobámat és persze az arcomon található látószervemet.Újabb erőt vetve magamra, átfordultam az ajtó felőli oldalra és kinyitottam a szemem, amit lehet nem kellett volna, mert drága, édes testvéremet láttam meg ahogy nézi magát az ÉN szobai tükrömben.
-Neked nincs?- szólaltam meg nem a legkedvesebb hangomon.Reggel eléggé morcos vagyok, főleg ha ilyen cselekedetet pillantok meg egy új nap kezdetén.
-De van, csak anya elfoglalta az enyémet.- adott választ idősebbik nővérem, név szerint Sarah Peazer, majd, mint aki jól végezte dolgát, fogta a kis táskáját és kiballagott a szobámból meglendítve barna haját.
-Csodás reggel.- motyogtam magam elé, majd felkeltem az ágyamról és felkapva a tegnap este előkészített ruhámat, a konyhába vettem az irányom.
Csináltam magamnak pirítóst, majd amint végeztem felmentem a bőröndömért.
[Pár órával később]
Felmentem a szobámba a lépcsőn.Hát, igen.Amíg London-ban forgatunk addig panelházban fogok lakni.Csúcs...De jobb, mint a semmi.
Kipakoltam a cuccaimat amikor csengettek.Értetlenül odamentem az ajtóhoz, majd kinyitottam.
-Szevasz húgi!- láttam meg mosolygó nővéremet és a barátját.
-Szia.- mosolygott Liam is.
-Sziasztok!- invitáltam be őket, azzal, hogy arrébb álltam bal kezemet kinyújtottva.- Gyertek beljebb.
-Szép a lakásod.- szólalt meg Liam.
-Jó kicsi, de hát majd megszokom.- nevettem.
-Hoztunk házszentelő ajándékot, ami egyben üdv London-ban csomag.- nevetett fel Dani, majd átnyújtott egy kosarat.
-Juj csoki.- láttam meg a táblacsokoládét.- Nem is tudod milyen régen ettem csokit.- mosolyogtam rá.- Köszönöm.- öleltem meg.- És neked is.- karoltam át Liam-et is.
-Nekem ne köszönd, Dani csinálta és csak megvettem.
-Akkor is köszönöm.- mosolyogtam.
-Kipakoltál már?- érdeklődött testvérem.
-Aha.- mutattam a szekrény felé.
-Oké.- indult meg felé.Félre álltam, Liam mellé.
-Ugye most kifogja pakolni a ruháimat, igaz?- néztem rá.
-Azt hiszem igen.- bólintott.
-Nem, ez nem.Hmm..ez sem.- hallottam tesóm motyogását.Félve rá pillantottam és láttam, hogy kidobálja a ruháimat a szekrényből.
-Danielle Claire Peazer!Mi a francokat csinálsz te?- kiabáltam rá.
-Szelektálok.Egy forgatásra nem mehetsz ilyen ruhákban.- nézett rám, úgy, mintha olyan kérdeztem volna, hogy hogy lehetséges az, hogy a piros seggű páviánnak piros a segge.Rácsaptam a homlokomra, majd nyomorultsággal teli hangon szóltam drága nővéremhez, aki semmit sem változott.Sosem tetszett neki a stílusom.De azért a ruháimat gyakran kölcsönkéri...
-Dani, azok a használati ruháim.- mondtam.- Amik a forgatáshoz kellenek, azok a bőröndben vannak.- folytattam, nagy sóhajokkal.
-Nem baj, ilyen ruhákban akkor sem mászkálhatsz.- állt fel.- Na és akkor most...
-Oh, könyörgöm ki ne mond.- kezdtem el könyörögni.
-Irány vásárolni!- kiáltott fel.
-Nee!- kínzó nyögéssel kísértem egyszerű, de nagyszerű mondatomat.
-Dani, szívem.Szerintem ma ne menjetek vásárolni.Lizzy had pihenje ki magát.Hosszú útja volt.- mentett meg Liam, a ruhákkal teli "nő" birodalomtól.Ezek szerint én nem vagyok nő, csak, mert nem szeretem a szabadidőmet vásárlásra pazarolni.
-Oké, rendben.Igazad van.De akkor nem is zavarunk.- indult meg az ajtó felé.- Szia Lizz.- ölelt át.- Holnap találkozunk.
-Szia.- ölelt át Liam is.
-Köszönöm.- suttogtam.
-Nincs mit.- mosolygott rám.
-Sziasztok!- csuktam be mögöttük az ajtót.Ezer hálám Li-nek amiért megmentett.Szerintem ezt tudja ő is.Úgy, hogy majd számíthatok pár "kérésre" tőle.Nem baj, megérte.
Összeszedtem a ruháimat, majd visszatettem őket a szekrénybe.Ami, mivel én szeretem összehajtogatva tartani a ruháimat, ezért vagy fél órába tellett.
Fáradtan lehuppantam az ágyamra amikor csengettek.
-Ki a tököm már ez?- morogtam magam elé.Felálltam és kinyitottam az ajtót.
-Hu, de kicsi lakás.- nézett rám Jeff.
-Mi a szart keresel te itt?- érdeklődtem.
-Csak gondoltam megnézem meg vagy-e még, vagy elloptak.- vigyorgott rám.
-Örülnél neki, igaz?- mutattam egy ezer wattos mosolyt felé.
-Annyira nem, mert kellene egy új Jessica-t találni és őt is meg kellene szoknom, úgy, hogy...- lépett be az ajtón mondata végén.
-Gyere beljebb...- motyogtam.
-Nem értem miért nem költöztél hozzám.Van nálam egy vendég szoba, simán elfértél volna.- értetlenkedett.
-Talán, mert nem akarok egy perverz, tökkel ütött, idiótával egy lakásban lakni?- tettem fel a költői kérdést, mire egy elég szúrós pillantást kaptam cserében.
-Nem vagyok perverz...- forgatta a szemeit.Fura...Tudtam, hogy vissza fog szólni, de nem a perverzségére gondoltam.Mondjuk a tökkel ütöttre, vagy az idiótára...
-Aha, én meg nem vagyok szép.- lendítettem meg a hajam.- De mindketten tudjuk, hogy ez igaz.- emeltem meg a szemöldököm.
-Imádom mikor ilyen egoista vagy.- mosolygott rám.Erre a mondatára kikerekedtek a szemeim.
-Hogy mi...